Avokádó

2014.12.21.

2014. december 21. Lady.Vengeance

Bréking nyúz: sikerült, van egy csírázó avokádómagunk.

2014.12.10.

A szombati polémia (már a pébetűnél tartok az Idegen szavak szótárában, bár a fiúmnál nincs Idegen szavak szótára, a munkahelyemről meg még nem hoztam haza**, szóval most csak emlékezetből írtam egy idegen szót) végére zárszóként: az avokádók basznak gyökerezni, életre utaló bármiféle jelet csak a körülöttük csendesen növekvő, a magot fehér derékmelegítőként bebugyoláló valami* megjelenése mutat. De az is lehet, hogy az asztalnak rossz a csíje, elvégre Veronika már meghalt és egy halott növény közvetlen közelsége nyilván nem túl motiváló egy sanyarú előéletű, akarata ellenére a mérsékelt égövre került avokádómagnak. Meg háromnak sem.

* Szerintem a penész egy irtó kifinomult és elegáns fajtája, ami nyilván a mag hanyag letisztítása miatt kezdett fejlődésbe. Bár mivel szombatig nem volt ilyen, erős a gyanúm, hogy a fiúm miatt van az egész.

** Dicsekedni akarok, hogy tökre intellektuális helyen dolgozom. 

Gyökerek

Én lennék a legboldogabb, ha mai bejelentkezésemkor villogó breaking news! körítéssel zigótáink állapotának gyökeres változásáról számolhatnék be. Gondolom, a felütésből nyilvánvaló, hogy nem ez a helyzet. Legalábbis véleményes.
A tanácstalan téblábolás közben persze gondolatpászmák miriádjai cikáznak az ember fejében, pont mintha egy első pocaklakóját dédelgető, minden apró jelre veszettül kattogni kezdő kismama lenne.
Szögezzük le: történetünk főszereplői nem egy kívánt, szándékolt nász gyümölcsei. Valahol messze, egy feltehetőleg mexikói vagy - a Lidli beszerzési politikáját ismerve - mediterrán vidéken, bajuszos földmívesek és földmívesnők erőfeszítéseinek köszönhetően talált egymásra bibe és porzó. Alig pár hónap békés napfürdőzés után kérges és szurtos kezek dúlták fel a paradicsomi idillt, durván ácsolt ládákba, majd kamionokra rakták őket, mielőtt még annyit tudtak volna mondani, hogy bú vagy bá. Ilyen drámai előzmények után persze én is csesznék gyökerezni.
A mélylélektani aspektus mellett persze az is egyfajta mentség lehet a tetszhalotti állapotra, hogy itten a panelban nem kimondottan szubtrópusi a klíma. Próbaképp áthelyezem őket a fűtéscső mellé, hátha tényleg csak kényeskedésből vonakodnak életjelet adni.

dscf1778.JPG

Műsorunk végén következzék a játék; felkérem a lelkes olvasótábort, hogy tippeljék meg, a képen gyökérkezdemény vagy csak egy rothadó növényi rettyanat látható! A helyesen tippelők új posztot kapnak. A helytelenül tippelők is.

2014.12.05.

Az avokádókkal sajnos nem történik semmi érdekes, úgyhogy azt gondoltam, hogy majd itt dokumentálom gondosan az esküvőszervezést, de azzal sem történik semmi, csak annyi, hogy a fiúm konkrétan átment zaklatóba az éttermet illetően. Még nagyjából az van, hogy most már muszáj lesz elvennie, mert sok mindenkinek elmondtam már és a hétéves jegyesség, hát az elég kínos, meg uncsika is.  

 

2014.12.01.

Az avokádónevelés nem túl izgalmas, de lehet, hogy csak mi csináljuk rosszul. Egyelőre nem történt semmi, kivéve egy nagyjából egy mm-es kis kinövést a magok alján, de szerzőtársam szerint azok már az elején is ott voltak, ami, visszanézve az előkészületek gondos képanyagát, igaznak tűnik. Az egyik nap ugyan örömmel felkiáltottam, hogy csíra ugyan nincs, de valami barnás váladékot mégiscsak kiválasztottak (már terveztem róla egy csodás képsorozatot, színdús leírással), aztán szerzőtársam rávilágított, hogy feltehetően csak hanyag voltam, roppant pazarlón bántam a drága avokádóhússal és nem tisztítottam le gondosan a magot, szóval csak egy kis maradék kezdett el rohadni.   

Így viszont igazán nem tudom, hogy miről fog szólni a blog. 

 

2014.11.23.

Belevágtunk.

Míg engem a Nedves tájak című könyv* avokádónevelésről szóló színdús leírása inspirált, addig szerzőtársamat leginkább talán az avokádómag - korábban általa már említett, - heréhez való hasonlatossága ragadta magával és sarkallta tettekre. 

Mivel az avokádó hatalmasra megnő, ezért némi aggodalommal tekintek a jövőre, gyengébb pillanataimban áthatolhatatlan avokádódzsungelt vizionálok a nappaliba és félő, hogy belefulladunk majd a guacamoleba, szóval lehet, hogy vennünk kell majd egy házat.

Úgy vélem, hogy roppant izgalmas napok (hetek) elé nézünk, izgatottan várjuk az első csíra megjelenését. A téma alapos és minden részletre kiterjedő tanulmányozása után úgy döntöttünk, hogy az avokádónevelés két módját próbáljuk ki. Az egyik a nem túl látványos, cserépben csíráztatás módszere, amelynek egyértelmű hátránya, hogy a sikerről csak akkor értesülünk, ha már maga az avokádónövény dugja ki zöld hajtásait, addig csak találgathatunk, viszont pont annyi kellemes izgalmat ad, mint az orosz rulett. A másik a poharas módszer, ahol az avokádómag stratégiai pontjaiba szúrt fogpiszkálók segítségével lóg egy pohár vízbe és csírzik.

A folyamatot természetesen gondosan dokumentáljuk, ha más eredmény nem is lesz, talán a végére megtanuljuk tisztességesen használni a fotóapparátot és a képszerkesztőket. 

Így állítottuk elő az előírásos laza, jó vízáteresztőképességű földet:

olló.jpg

Ilyen állapotokat hoztunk létre az előírásos, laza, jó vízáteresztőképsségű föld előállítása közben:

ultet.jpg

A gondos előkészítés képekben: 

collage1.jpg

* Charlotte Roche: Nedves tájak című botránykönyve - minden túlzás nélkül állíthatjuk - szépirodalmi magaslatokba emelte az avokádócsíráztatás hideg, száraz, kissé tán unalmas tényeit, ugyanúgy, ahogyan soha nem tapasztalt nyitottsággal és érzékletes leírással mutatja be egy gyulladt végbéltájék vércseppekkel szegélyezett gyógyulásának útját, de az aranyeremnek majd külön blogot kezdek.

Amit az avokádóról feltétlenül tudni kell

Az avokádó egy meleg égövi babérféle; szerető gondoskodásunk és hozzáértő nevelgetésünk hatására akár húszméteres fácskává is cseperedhet. Magja, küllemét tekintve Berki Krisztián robosztus és vasalatlan heréjét idézi, míg termése inkább Shrekét. 3.jpg

Felvértezve az alapvető információkkal, vágjunk hát bele!

süti beállítások módosítása