Röviden összefoglalnám az elmúlt 3 évet: az avokádók jönnek-mennek az ember életében, nem érdemes mély kapcsolatot ápolni velük, mert hiába a sok érzelem, egyszercsak bebarnulnak és kész. 

Kicsit hosszabban: valójában már nem tudom, hogy az eredeti eresztésből élnek-e még a növények, de azóta többször, viszonylag könnyen állítottunk elő avokádónövényt - akciós avokádóból -, a cserepes módszerrel, mert némi locsoláson kívül nem igényel egyéb teendőt, és ha netán megered, akkor legalább nem kell az ültetéssel bajlódni. A növények sajnos betegesek; egészségi állapotuk az erőfeszítéseinktől* függetlenül leromlik, bebarnulnak és előbb-utóbb csak egy kiszáradt kóró lesz belőlük. Persze biztosan lehet ezt jól is csinálni.

Ötlettelenség (és pénztelenség) esetén ajándéknak is kiválóak, főleg DIY-szettként: a gondosan lemosott mag mellé csomagolj egy zacskó földet meg egy csuprot, a minimalistább hajlandóságúak három fogpiszkálót és egy flaska vizet. Persze lehet egész avokádót is adni, de ne légy hülye, az avokádó drága, viszont ízletes csemege fokhagymával, borssal és egy freccsentés citromlével, szóval inkább edd meg magad. 

* Ez azt jelenti, hogy időnként az időjárás alapos kivesézése után megemlítjük, busongunk egy keveset, majd tudomásul vesszük, hogy lefőtt a kávé, majd egy sötét hajnalon a tetemet kidobjuk az erkélyről.