Annyira jól megy ez a növényezés mostanában (hohó, van ám ikeás sátán sárkányfánk, meg növekedésnek indult citromfánk - ami lehet, hogy mandarin, de az is lehet, hogy narancs, a fiúm nem emlékszik, hogy pontosan minek a magját dugta el az avokádó mellé a cserépbe, ösztönzésképp, nyilván, szóval majd legkésőbb akkor kiderül, amikor termést hoz), hogy vérszemet kaptunk.

A sztori nem indult nagyívűn és túlzón: szombaton csak paradicsommagokat vettünk a Lidl-ben (mert akciós volt), aztán vasárnap a fiúm még kétféle valamit és virágföldet a teszkóban, hogy majd a balkonon az erkélyen. Ma délben pedig a fiúm juharmagokat gyűjtött szaporítási célzattal (ezt én sem értem, mindegy), viszont lemondott a babról, én viszont levendulát is akarok, eztán elmélkedtünk egy keveset az uborka és a cukkini termesztésének előnyeiről és hátrányairól. Ezekben a pillanatokban konkrétan ott tartunk, hogy kellene venni egy telket. Egy telket, ahol nem kell kompromisszumot kötni (uborka vagy cukkini?), és ahova minden nap ki kellene járni munka után kapálni és öntözni, melegben is és akkor is, ha fáradtak vagyunk, és napközben aggódni, hogy nőnek-e a méregdrágán vett magok és palánták, és kurvaanyázni, hogy este meglocsoltunk, éjjel meg monszun esett és ilyenek.